Az ismeretlen Heves

Ha azt a nevet hallod, hogy Heves vármegye, mely település(ek) jut(nak) az eszedbe? Eger, Szilvásvárad? Persze, hiszen általános iskolában mindenki hall a megye központi településéről, köszönhetően Gárdonyi Géza híres regényének, az Egri csillagoknak, ami 2004-ben elnyerte a Nagy Könyv-díjat. 

Ám a vármegyében számos más varázslatos látnivaló is csalogat kicsiket és nagyokat. Nézzük is meg, hogy mit lehet még csinálni eme lenyűgöző vidéken: 

Az első program útiránya: Eger – Egerszalók - Tarnaszentmária – Feldebrő – Kisnána - Sirok – Recsk – Eger. Első állomásunk Egerszalók, ahol is 1961-ben egy szénhidrogén kutatás alkalmával meleg víz tört fel, ami 1992-ben az Egészségügyi Minisztériumtól megkapta a gyógyvíz minősítést, ugyanis kalciumot, magnéziumot, valamint hidrogénkarbonátokat tartalmaz. Az itt feltörő gyógyvizet csontsérülésekre, ízületi és reumatikus bántalmakban szenvedő betegek gyógyítására hasznosítja az orvostudomány. 1961 és 1992 között főképp a helyi lakosok látogatták a meleg vizű forrásokat, 1993-ban megnyílt a fürdő és ennek köszönhetően népszerűsége folyamatosan nőtt. Különleges természeti látványossága a hófedte dombra emlékeztető sódomb. Ugyanis a felszínre törő ásványi anyagok (aragonit vagy kalcit) fehéren lerakódik évről évre és egyre nagyobb területeket fed le.

Ennél az útvonalnál nem követtem a térképet, hanem a kronológiára építettem. Tarnaszentmárián érdemes kezdeni, mivel az ország legrégibb, ma is működő legkisebb alapterületű templomát csodálhatják meg itt. Ez a Sarlós Boldogasszony-templom. Feltehető, hogy a templom valaha egy fejedelmi fontosságú személy nyughelye lehetett, illetve az is következtethető, hogy nagy tekintélyű emberek tanácskozhattak itt. Ezt bizonyítja a körbe faragott kőpatka és a karcsú faragott oszlop, ami egy élő fa törzséhez hasonlítható. Szalagdíszei pedig csigavonalban ékesítik a falat.

Elkülöníthető egy fejedelmi ülőhely is, melynek diadalív oszlopai alatt egy oroszlános kőfaragvány is előkerült. A szentély alatt egy 2*2,5 méteres félkörívesen záródó altemplomot találunk. Kb. egy 5 méter mélységű aknasírt tártak fel, ami téglalapot formáz. Valaha kőkeretezés vehette körül. Géza fejedelem követői, illetve bizánci mesterek által tervezhették.

A templomot körül járva láthatjuk, hogy kicsi, apró méretű építményről van szó, de ha belegondolunk országunk sok évszázados zivataros történelmébe, hogy mennyi katasztrófát kellett átvészelnie, akkor csodálatra méltónak tűnik, hogy még mindig áll ez a piciny templom. Hajdanán több szerepet is betölthetett: az Aba-család temetkezési helye, keresztelő egyház, illetve a kettő kiemelt ülőhely tanúskodik arról, hogy valaha világi, hatalmi funkcióval is bírhatott: tanácskozások és előkelőségek fogadására is használhatták.

Feldebrő és Tarnaszentmária között található Verpelét. Ennek a kis falucskának kiemelkedő látnivalója a kovácsműhely, amit feltehetőleg a XVIII-XIX. században építettek. Egy középkori legenda szerint maga, Mátyás király is megállhatott ennek a műhelynek közelében megpatkoltatni a lovát. A kiállító helyet az 1960-as években nyitották meg, ahol megfigyelhetjük a kovácsok szerszámait: kohó, lábbal működtetett fúvó, satupad, fúrógép, üllőtőke és különféle kalapácsok.

Útvonalunk következő látnivalója a feldebrői templom. A helyi vezető szerint ha a tarnaszentmáriai templom a nagyanya, akkor a feldebrői a menye. Különlegességét megsokszorozza, hogy építészeti szempontból Európában is egyedülálló. Ugyanis a templom föld feletti része görögkeleti bazilikai (grúz) stílusú, az altemploma pedig a római bazilikákat tükrözi. Altemplomát eredeti Árpád-kori seccók díszítik. Feltehetőleg még királysírt is rejthetett magában. Ha nem hiszik, járjanak utána!

Az Aba-nemzetség családi temploma, eredetileg családi temetkezési helynek szánták, ahol feltételezhető, hogy Aba Sámuel királyunkat is örök nyugalomra helyezték a ménfői csatavesztés – 1044 - után, ám testét átszállították a családi sírboltba, Abasárra. Napjainkban újabb ásatásokat végeznek a településen a hun-magyar kapcsolat megerősítés céljából, olvasható számos hírportálon: "a főtemplom XI. században emelt része a tatárjárás idején feltehetően elpusztult, két évszázaddal később a duplájára bővítve újjáépítették. Ha másutt nyugodna a király, akkor nem ezt újították volna fel annak idején. Történeti források számolnak be arról, hogy Aba Sámuelt itt helyezték örök nyugalomra. A királyt Feldebrőnél ölték meg, de pár év múlva átszállították földi maradványait az általa alapított Sár monostorába, amely egyértelműen Abasárral azonosítható. Nincs adat arra, hogy a sírját később kifosztották volna, tehát megvan az esély Aba Sámuel sírjának megtalálására."[1]

A feldebrői templom alaprajza négyzetes és három oldalához félköríves apszis csatlakozik. Belsejében látható négy vastag pillér, amin valaha kupola lehetett. Az oszlopsorok öt hajóra osztották hajdanán a belső teret. A XII-XIII. századi átalakítás során K-Ny-i irányultságúvá alakították át, valamint az öt belső hajó háromra csökkent. Az átalakítás során a feleslegessé vált lejáratokat elfalazták. Az altemplomot vaskos pillérkötegek osztják kisebb részekre, melyek fatörzsekhez hasonlítanak. Ilyenek vezettek a boltozott és mély sírkamrába. Két végénél az oltár maradványait is feltárták, ebből következtethetünk arra, hogy az altemplom apszisában szintén oltár állhatott. A felső- és altemplom hajója félköríves ablakokkal is összekapcsolódott – így a hívek fentről követhették az altemplomban folyó munkálatokat. Ez a nyugati kereszténység zarándoktemplomaival teszi hasonlatossá és feltehetőleg az ilyen típusú templomokban ereklyéket őriztek. Viszont a fennmaradt források alapján tudjuk, hogy a debrői templom nem volt zarándokhely és nem is őriztek itt ereklyéket, de feltehető itt helyezték örök nyugalomra a család egyik legkiemelkedőbb személyét, Aba Sámuelt.

Száz évvel az építés után a boltíveket és a pillérkötegeket színes festmények díszíthették, melyeknek egy-egy része még mindig látható napjainkban. Az altemplom szentélyében kör keretben Krisztus képét vehetjük ki, a négy evangélistáét pedig szögletes keretű mellképben láthatjuk. Valaha az egész altemplom falát beboríthatta az ornamentális és virágos dísz. Sőt különféle bibliai jelenetek részleteit is felfedezhetjük még napjainkban is a falakon: Káin áldozata, Testvérgyilkosság.

A siroki várat ajánlom folytatásképpen, ugyanis feltehetőleg szintén az Aba-nemzetséghez tartozott. A várat a Vár-hegy 294 méteres magaslatára emelte a család. Szabálytalan alaprajzú és ma is bejárható kazamatarendszerrel rendelkezik.

A magyarok honfoglalása előtt már az avarok is felismerték a hely stratégiai jelentőségét, és tanyát ütöttek itt: az Északra vezető utakat ellenőrizhette a vidék ura. A tatárjárás idején emelték a fellegvárat. Az 1320-as évekből említik először okleveleink, amikor a várat és a hozzá tartozó birtokokat Károly Róbert szerezte meg. Ezzel királyi és magánvárrá alakíttatta. 1371-ben Nagy Lajos elzálogosította Domoszlói Miklós hevesi ispánnak. Majd 1389-ben új birtokosa lett a várnak (Tari-család), majd ezután ugyanaz lett a siroki várnak a birtokosa, mint a kisnánainak: a Kompolti-család.[2] Az 1552-es egri győzelem után ez a vár lett a hevesi központ elővára, így jelentősége megnőtt. Tulajdonosa Országh Kristóf volt, aki kiépítette olaszbástyákkal. Ennek köszönhetően Sirok a végvár rendszer része lett.[3] 1567-ben Országh Kristóf halálával kihalt a család fiúága, és új birtokosa elhanyagolta azt. Eger 1596-os eleste után a siroki várat is feladta tulajdonosa. A törökök is felismerték a vár jelentőségét és a környékbeli templomok köveiből bővítették azt. A török kor végével a jelentősége folyamatosan csökkent, és folyamatos pusztulásnak indult.[4] 1717-ben a Habsburg császár rendelete alapján felrobbantották, mivel minden magyarországi várat a Habsburg ellenesség központjának tekintettek (ugyanerre a sorsra jutott Eger is).

Feltehető, hogy valaha kettő részből állhatott: egy felső- és egy alsóvárból. Az előbbi belső tornyos lehetett és ún. "sötét folyósó" kötötte össze az alsóval. Napjainkban csodás panoráma nyílik a tetejéről. Az alsóvár pedig védelmi funkciót láthatott el.

A siroki vár egyedülálló a várépítészetben köszönhetően a puha kőzetnek. Érdemes végig járni a felsővárba vezető folyosókat, termeket, melyek izgalmas élményt nyújtanak a látogatóknak. Az alsóvárban kiállítás és a vár török korszakának mindennapjait idéző film is megtekinthető. [5]

A siroki várral szemközt két legendás sziklaformát csodálhatunk meg. A bátrabbak fel is mászhatnak rá. A vár kapuja alatti elágazásnál jobbra kell fordulni a sziklákhoz. A helyiek érdekes neveket adtak a képződményeknek: Barát és az Apáca, ami utal a formájukra is. Nevükre szép legendák emlékeztetnek a településen: Darnó tündérkirálynak lánya apja minden tiltása ellenére beleszeretett egy halandó fiúba, aki viszont szerette a tündérkirálykisasszonyt. A király keresztüllőtte a két szerelmes szívet, amitől aztán ők kővé változtak. Darnó annyira megbánta tettét, hogy folyton csak azt emlegette: "Sírok. Sírok." Így lett a település neve Sirok…

Tovább sétálva a Török asztalhoz érünk. Nevét onnan kapta, hogy a törökök szívesen ettek itt, sőt állásként is használták. Csodálatos kilátás nyílik innen a Bükk-hegységre.

Érdemes időt szánni a siroki palóc tájház megtekintésére is, hiszen az egyetlen bimbófejezetes és törpeoszlopos tornáccal rendelkező ház látható a település központjában. Építése olasz mesteremberek munkáját dicséri. A tájház három részre osztható: szoba – konyha – szoba – hátsó konyha (kamra). A telek hátsó részén álló épületét eredetileg istálló-csűrnek használták. Ezt alakították át Forster Központ Országh Kristóf rendezvényház elnevezéssel új közösségi térré.[6]

A kisnánai vár is szintén az Aba-nemzetséghez tartozott. A tatárjárás után építhették. Kezdetben csak egy lakótornya volt, amit 1312-ben a Kompolti-család alakított át főúri rezidenciává. Ekkor építették át a lakótornyot gótikus palotává, valamint kiegészítették egy kápolnával és gazdasági épületekkel is. Sajnos a család a XVI. században kihalt és a vár is vesztett jelentőségéből. Az 1560-as években Móré László lovag szerezte meg a várat és innen támadta meg a legenda szerint a budai pasát. Rablásaiból hatalmas vagyont szerzett. Itt sikerült menedéket találnia a török katonák elől, amikor a budai pasa ellen indított támadást. A legenda szerint a török katonák közé szórta pénzét, ezzel gátolva meg a vár ostromát. Ám a csel nem sikerült. A törökök elfogták és Konstantinápolyba vitték, ahol a Héttoronyba zárták. A hagyomány szerint a kincseit a nánai várban rejtette el… (Móré László alakjával Gárdonyi Géza Egri csillagok című regényében is találkozunk, ugyanis a Héttoronyban találkozott Török Bálinttal.) A magyarság évszázados történelme során többször cserélt gazdát a vár. Megmaradt lakótornyából fenséges panoráma tárul azok szeme elé, akik felmásznak a torony tetejére.

A vár alaprajza téglalap alakú, ahova az egykori templom tornya alatti bejáraton léphetünk be. A külső várban kapott helyet az istálló és a gazdasági épületek. A vár egykori templom szentélyében látható Kompolti László várúr faragott sírköve. A föld alatti járatok behálózzák a vár udvarát. És még egy igazi sárkány nyomába is eredhetünk!

A kisnánai vár belépőjével együtt tekinthetjük meg a kisnánai szlovák tájházat, ami közvetlenül a kassza mellett található. A XVIII. században ugyanis nagyszámú szlovák népcsoport érkezett a Magyar Királyság területére, akiknek nagyrésze a mai Nógrád megyében, a Mátrában és az Alföld középső területén telepedett le. A tájház konyháját egy boltív választja ketté: hátul egy beépített sparhelt figyelhetünk meg, valamint emögött került kialakításra a hátsó kemence szabad kéménye. A falakon cserépedényeket csodálhatunk meg, mivel ezeket használták régen. Teljesen külön alakították ki a tiszta szobát, ahol díszes fabútorokat, kelengyés ládát és a magasra vetett ágyat is elhelyezték. Télen itt állították fel a szövőszéket is.

Utolsó állomásunk a Recski Nemzeti Emlékpark. Ez az a hely, ahol 1947 és 1953 között, a Rákosi-korban honfitársainkat tartották fogva "csak úgy". Kb. 1500 ember raboskodott itt embertelen körülmények között. A tábort a szovjet GULAG mintájára szervezték meg. A foglyoknak egytizede az alultápláltságtól, az embertelen körülmények, a napi 10-12 órai munkaszolgálat, valamint az őrök kegyetlensége miatt elhunyt. Sztálin halála (1953) után a tábort bezárták és igyekeztek teljesen felszámolni: a barakkokat lebontották, helyüket befásították és még a létét is letagadták. Csupán az 1980-as évektől lehetett újra beszélni róla. Az emlékhelyet 1994-ben nyitották meg, melyet a Recski Szövetség tart fenn. A hajdani kútházban alakították ki a kasszát, ahol a látogatók 500 Ft-os belépőjegyet válthatnak meg, amiből a Szövetség igyekszik az utókor számára fenntartani a tábort. Sem büfé, sem illemhely nem található a tábor területén, a legközelebbi a faluban található kb. öt perces autózásra.

A tábor kapuján belépve jobbra magasodik egy őrtorony. Hajdanán az egész tábort szögesdrót kerítés vette körül, melynek egy részét még mindig megfigyelhetjük a jobb oldalon kissé bozótos részen. 50 méterenként pedig géppuskás őrtorony magasodott, így "védték" a tábort a külvilágtól. A rabok barakkjait pedig még egy másik szögesdrót kerítés is elkülönítette.

Elhaladva az őrtorony mellett az 1991-es emlékmű (Farkas Ádám alkotása) elé érünk, ami egy ketté osztott rácsozott kőromot mintáz meg, aminek a tetején egy márványgolyó látható. Ennek a hátoldalán olvashatjuk azoknak a neveit, akik a táborban raboskodtak, dolgoztak és hunytak el. A történettudomány számára még mindig fehér foltot jelent ez az időszak, hiszen a tábor létezéséről szóló dokumentumokat megsemmisítették, a táborlakókról semmilyen nyilvántartást nem vezettek, így meghatározó szerep jut a túlélők és rokonaik visszaemlékezésének. Az egyik ilyen tanú Michnay Gyula, aki egy tisztiskolát végzett fiatalember volt. Egy alkalommal az asztalosműhelyben géppuskát faragott magának. Majd május 20-án abban a műhelyben, ahol az ávósok vasaltatták egyenruháikat, dolgozott éppen. Így beöltözött egy ávós ruhájába és hét társával együtt a kapu irányába indult. A kapunál rákiáltott az őrt álló sorkatonára, hogy azonnal engedje ki őket. Az egyik rab megijedt és hátra szólt, nem megy. Michnay erre teljes erőből farba rúgta. Annyira, hogy kirepült a szögesdróton kívülre. Ezután elindultak és eltűntek az erdő sűrűjében. Sajnos az ÁVH minden erőit mozgósította és elfogták a hét rabruhában szökni indult foglyokat és kivégezték őket. Egyedül Michnaynak sikerült megmenekülnie. Az ő története Bécsben folytatódott. Ugyanis a világ hónapokig nem tudott a recski kényszermunka-táborról. A CIA ellenőrizte a forrásait és csak ezután ülhetett a Szabad Európa Rádió mikrofonja elé, ahol elmondta a hatszáz recski fogoly nevét. Sokan ekkor hallottak eltűnt rokonaikról, szeretteikről először.

Ezután szintén kettő, egymással szembenálló emlékmű elé érünk. Az egyiket egy 1956 után kivégzett recski rabnak, a másik a szovjet GULAG magyar áldozatainak állít emléket. A tábor egykori kinézetéről képet kaphatunk, ha megfigyeljük a domborműves térképet.

A jegy megvásárlása után utunk ketté ágazik. Érdemes talán először a kőből épült parancsnoki házba betérni, hogy megismerkedjünk a tábor történetével.

Az épület mögött egy kis kápolnát állítottak fel, ahol a táborban dolgoztatott és elhunyt rabokért könyöröghetünk.

A kasszától balra ágazik el az az ösvény, ami az egykori barakkokhoz vezet. Az első az ún. konyhabarakk lehetett, melynek az egyharmada raktárként funkcionálhatott. A nehéz fizikai munkát végzett foglyok csupán 1.000 kalóriának megfelelő tápértékű ételt kaptak híg leves, fagyott zöldségek formájában. Kb. 1 km-es távolságban lehetett a bánya, ahová a rabokat mindennap oda-vissza gyalogoltatták.

A konyhától jobbra állhattak a lakóbarakkok, melyek 20 méter hosszúak és 8 méter szélesek lehettek. Csak az alakjukat sikerült rekonstruálni. Nemcsak az alakjukat akarják bemutatni azonban az idelátogatóknak, hanem azt is, hogyan kapcsolódhattak egymáshoz a téglák. A nagyobb téglalap alakú barakkhoz kapcsolódott egy kisebb rész. Ez lehetett hajdanán a mosdó. Sikerült helyreállítani a csatornák aknanyílásait is, de ezek nem szennyvizet vezettek el, hanem az esővizet.

A visszaemlékezések alapján rekonstruáltak egy lakóbarakkot. A falak és cserepek hézagosak voltak, padlás nem volt. Ez az első évre volt jellemző, viszont a következő években "megengedték", hogy mohával és sárral tapasszák be a lyukakat szabadifejükben a foglyok. Az ágyakat fából ácsolt priccssorok helyettesítették. A bejárattal szemben lehetett a mosdó.

A 160 m2-es barakk berendezése szegényes volt: középen egy kályha magasodott. Vizet csak egy 40 literes tartályból lehetett venni, de csak az első száz embernek juthatott víz, hiszen a tábor őrei is ugyanazt a forrást használták – tudhatjuk meg Nyeste Zoltán visszaemlékezéséből. A helyreállított lakóbarakkhoz egy kiállítás is tartozik, ahol megnézhetjük egy ávós egyenruháját vagy a rabok által viselt ruhát is. A feltárás alatt talált használati tárgyakat is kiállították, amelyeket a rabok saját maguk használatára készítettek. A falakon fotókat figyelhetünk meg, melyek az első háromszáz rab által végzett építésből származnak.

Miután ezt a barakkot megnéztük, érdemes egy kicsit még beljebb sétálni a táborban, így elérhetünk az egészségügyi és munkabarakkokig (csak a kirakott alap és egy-egy tábla emlékezteti a látogatókat ezekre). A munkabarakkban készítette például Michnay Gyula a géppuskáját. A raboknak ugyanis saját maguknak kellett előállítani és javítaniuk azokat a tárgyakat, amelyeket a bányában használtak.

Az ávósok szinte nap mint nap kínozták a foglyaikat. Kétféle fogdabüntetést rendszeresítettek. Az állandó fogdások éjjel-nappal a fogdában voltak, még munkára sem vitték őket, viszont csak egy szelet kenyeret és egy fél csajka kávét kaptak. Ezt nevezték "eszpresszó-kúrá"-nak.[7] Akadtak azonban olyanok is, akik ún. "éjjeli fogdások" voltak.[8] Ez azt jelentette, hogy nappal dolgozniuk kellett, éjszaka viszont – alvás helyett gúzsba kötötték őket a fogdán. (Olykor keverték is a kettőt.)

Az egyik legkegyetlenebb büntetés-típus volt a gödör. Bár napjainkban csak egy kiszáradt gödör tanúskodik a létéről, hajdanán tele volt vízzel, amiben csak állni lehetett, és közben el kellett viselni az ávósok szidalmait, kegyetlenségeit.

Érdemes idézni Gábori György sorait, aki a dachaui koncentrációs tábort is megjárta, hogyan hasonlítja össze a recskivel.[9] "Azon az embertelenségen, amit a második világháború előtt és alatt a német SS alakulatok emberek millióin elkövettek, nincs mit menteni. Mégis, az én tapasztalatom szerint, ha az SS-ek munkára fogtak bennünket, közben nem kínoztak. Nem hiszem, hogy ezt emberségből cselekedték volna, inkább ökonómiai elvek miatt: termelő elemek voltunk, s tudták, miként hasznosíthatnak minket a legjobban. Itt, a recski táborban semmiféle hasonló meggondolás nem érvényesült; csupán a gonoszság, elvetemültség, szadizmus és a bosszú. Itt a ránk kiszabott munka nem a termelést szolgálta, hanem a kínzást."[10]

Az egykori tábor sokkal nagyobb lehetett, azonban a többi része még feltárásra vár.

Látogassanak el ide és nézzék meg! Bár a tábort elkezdték megsemmisíteni Rákosiék, de az elhelyezett koszorúk és mécsesek mindenképpen azt dokumentálják, hogy ennek sajnos valóban meg kellett történnie.

Érdemes időt szakítani Recsken a tájházra is, amit a XX. században alakítottak ki. Két helyiségből áll: az egyik a pitvar, amitől egy boltív választja el a szabadkéményes konyhát. A másik helyiség a szoba, amiben a búbos kemence és a rakott tűzhely kapott helyet. Mindemellett helyi hímzésű ágyneműket is megcsodálhatunk, valamint itt kaptak helyet a felvetett, koronás nyoszolya és a saroklócák.

[1] Folytatódnak az ásatások Abasáron az Aba Sámuel sírját feltárni hivatott ásatáson – Gyöngyös-Mátra (gyongyos-matra.hu)

[2] L. Simon László: Kastélyok, várak, emlékhelyek, 2016, 53. o.

[3] Kastélyok, várak, emlékhelyek: i. m. 53. o.

[4] Kastélyok …: i. m. 53. o.

[5] Kastélyok …: i. m. 53. o.

[6] Kastélyok …: i. m. 54. o.

[7] Nyeste Zoltán: Emberek az embertelenségben, Püski kiadó, Bp., 1989, 34. o.

[8] Nyeste: i. m. 34-35. o.

[9] Nyeste Zoltán: i. m. 31. o.

[10] Nyeste Zoltán: i. m. 31. o.